Mindjárt éjfél volt
Hétfői könyvbemutató – nekem tetszett.
Például. Bírtam, ahogy Timár Ádám, a szerző, a Kanadában egy egyetemen oktató, és matematikai kutatásokat végző „doktor úr” idegesen szívta a cigit a gyerekek érkezése előtt két perccel
(bocs Ádám, de ezt ki nem hagyhattam :) )
Aztán persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a beszélgetés során már magához tért a kezdeti sokkból, és nagyon szimpatikus volt, megtalálta a közös hullámhosszt a gyerekekkel. Ezt mondjuk ismeretlenül is elvártam tőle, Mester Kata viszont még őnála is nagyobbat domborított, legalábbis meglepőbbet. Az – és akkor most őt idézem, saját jellemzéseként – olykor motyogó, a részletekben könnyen elvesző, kicsit elvarázsolt, de éppen ezért rendkívül eredeti rajzolónk (oké, most akkor tőled is bocs, Kata :) ) most kereken, érthetően fogalmazott, abszolút jó beszélgetőtárs volt. Mindent elmond arról, hogy mennyire közel került a gyerekekhez, hogy a végén őt rohanták meg először autogramért.
Illik megemlítenem Birki Erikát is, aki két mesét mondott el, de úgy, hogy az tényleg mesemondás volt. Éveken át hallottam Erikát verseket szavalni esküvőkön, és pontosan tisztában vagyok vele, hogy mennyire jól szaval, nála még a 75. szonettet se tudtam sose megunni. Ő a legjobb versmondó azok közül, akiket én személyesen ismerek, de most kezdem bánni, hogy esküvőkön senki sem kért tőle mesemondást. :)
Ja, és voltak még zeneiskolás gyerekek – az örökkévalóság kedvéért: gitáron Gavallér Ákos, hegedűn Irimiás Vanda, trombitán Nyíri Ádám, zongorán Tornyi-Molnár Adrienn játszott, és őket kísérte Lestyán Mihályné tanárnő – akik egy olyan remek műsort hoztak az egyik mese illusztrációjaként, ami nem csak a hatvan gyerek tetszését nyerte el.
Apropó gyerekek! Eszméletlen jó fejek voltak. Egy kislány például jelentkezett valamikor a beszélgetés közben, és közölte, hogy ő rajzoló és állatvédő lesz. :)))) Egy másik kijelentette, hogy én csak fiú tündér lehetek (igen, volt egy olyan kérdésem, amit úgy kezdtem, hogy képzeljétek el, hogy én egy jó tündér vagyok három kívánsággal, mire határozott nevetést hallottam a közönség soraiból, csak tudnám miért?:) szóval választanunk kellett egy tündérlányt, meg volt még egy csomó hozzászólásuk a beszélgetésekhez, és a kivetített rajzokhoz, szóval nagyon ott voltak velünk. A megbántás legcsekélyebb szándéka nélkül, de nagyon őszintén mondom, voltam én már nem egy olyan könyvbemutatón (köztük egészen híres és elismert íróén is), ahol majdnem elaludtam, miként a komplett közönség is, moderátorral együtt. Gyerekkönyvet kell bemutatni, sokkal jobb buli! :)
A könyv egyébként egy nagyon igényes mesekönyv, aki már kézbe vette, tudja, ez nem holmi kötelező udvariaskodás. Ha gáz lenne, leírnám, (hát, lehet, hogy nem, de legalább céloznék rá) de tényleg nem az: ez a délután ezt bizonyította. A Mindjárt éjfél tíz mesét, és sok illusztrációt tartalmaz, az ára 2000 forint, az Alexandra terjeszti, és rövidesen talán a két orosházi könyvesboltban is hozzá lehet majd jutni.
A könyvbemutatóról néhány fotó ITT egy kicsit több pedig ITT tekinthető meg.
Vélemény, hozzászólás?