Csillagszedő 2.0
Hipp-hipp-hurrá! Hét éve adták ki először, és mindeddig utoljára Kiss Ottó Csillagszedő Márió című verses mesekönyvét, ami óriási siker volt: 2002-ben az Év gyermekkönyvének választották, azóta pedig több nyelvre is lefordították. És persze elkapkodták mind, az utolsó példányig.
A Márió a gyulai költő/író védjegyévé vált, és noha azóta is jelentek meg sikeres könyvei – az Emese almája, A terepeasztal lovagjai, vagy kedvencem, a Javrik könyve (amit a játék apropóján mi is rendre reklámozunk, mint a legnagyobb utat megtett elveszített könyv) – Kiss Ottót sokan még mindig ezzel a kötettel azonosítják.
A Csillagszedő Márió újbóli megjelenése azt is jelenti, hogy mi is beszerezhetünk pár példányt, hiszen Kiss Ottótól eddig pont ez a kötet hiányzott a könyvtárunkból.
Egy kis ízelítő:
Ha valaki csuklik,
az azt jelenti,
hogy emlegetik.
Ezt egy néni mondta
a buszmegállóban.Anya meg azt mondta,
hogy biztosan
apa emleget minket,
azért csuklottam.És amikor mindnyájan,
a néni,
anya
meg én is
emlegetni kezdtük
az autóbuszt,
azonnal meg is érkezett.Egy nagy, kék, csuklós.
Én még csak az Emese almájából olvastam részleteket, azóta oda-vissza vagyok érte. Kedvencem: „Meseország nagyon messze van, az Üveghegyen is túl. De szerencsére addig sose kell elmenni, mert az Üveghegy teljesen átlátszó, ezért Meseország idelátszik.” :)