A Beatlestől az Iron Maidenig – Tamás és a VálaszÚt zenekar a Rockbográcsban

  A srác inkább közelít az egy kilencvenhez, mint az egy hetvenhez. Összecsutizott, hosszú hullámos haj, farmerdzseki, szelíd, már-már félénk, de érdeklődő tekintet, s egyfajta határozottság a köszönésében. Így érkezik meg Tenkes Tomi, a húszas éveiben járó fiatal orosházi gitáros a zenei könyvtárba, ahol interjút készítek vele. Ismerjük egymást, ha máshonnan nem, a korábbi évek orosházi rockvetélkedőiről, ahol olykor a zsűri asztalánál ült a fiatal korosztály képviseletében. Tudok róla egy s mást, s ez szó szerint így van, mert az egy s más esetünkben kb. a félig-meddig ismerem szintnek felel meg. S mivel a közelmúltban rockberkekben egyre inkább zajlott vele az élet, a labda fel volt dobva, írjunk róla, mutassuk be őt, úgy is, mint korunk helyi fiatalságának egyik példaértékű kivételét, aki hangszert fogott és muzsikálni kezdett, nem is akárhogyan.

15304465_833623373447497_7919160145259134259_o

A VálaszÚt zenekar – Tomi fehér felsőben, hosszú hajjal

Törköly József: Adódik a kérdés: ki „fertőzött meg” a rockzenével?

Tenkes Tamás: Hatéves voltam, amikor édesapámnak egy régi cseh dobozgitárján elkezdtünk gyakorolni. A hangszert rákötöttük egy B100-as szalagos magnóra ez volt az erősítő és a hangfal. A környezetemben mindenfelől a zene áramlott az életembe, mindig szólt a rádió, és apáméknak elég sok bakelit lemezük is volt, s ezeket egy időben teljesen végig is hallgattam Zárayéktól kezdve az „Illés-Metró-Omegán” át a klasszikus rockzenéig. Amikor a családodban mindig szól valamilyen zene, akkor valóban fennáll a „fertőzés” veszélye.

T. J. – Ez volt a kezdet. Hogyan alakultak a további zenei tanulmányaid?

T. T. – Az orosházi zeneiskolában tanultam a hangszert, majd később az evangélikus gimnáziumi évek alatt magántanárokhoz is jártam. Aztán jöttek a zenekar alapításos idők. Még ma is néha összejön a FeRa.La nevű formációnk Békéscsabán. Ez a csapat leginkább Iron Maident játszik, a hozzám legközelebb álló stílust, a New Wave of British Heavy Metalt képviselve. Emellett saját zenekarom a Nessus is létezik még. Utóbbival egy saját számokat tartalmazó demófelvétel elkészítésén dolgozunk.

T. J. – S ha már zenekarok, ne feledjük, játszottál az orosházi Mr. és Mrs. Shame-ben is.

T. T. – Igen, illetve ezek egyik elődjében az Ulrich Józsi által alapított Bifidus Blues Bandben is.

T. J. – Jelen pillanatban két zenekarnak vagy a tagja. A csanádapácai Örökségnek és a budapesti VálaszÚtnak. Előbbi a közelebbi környezet okán könnyebben érthető, a VálaszÚt nevű formációval való kapcsolatod, azonban némi magyarázatot igényel. Hogyan kerültél kapcsolatba a pesti zenekarral?

T. T. – Egy kicsit tréfás, ahogyan mi egymásra találtunk. Egyfelől folyamatosan figyeltem a pesti zenekarok hirdetéseit, ugyanis azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, több lehetőség van a fővárosban zenélni, mint itt vidéken. Másrészt – mint később kiderült – a VálaszÚt együttes hirdetése, amit én megtaláltam, félig-meddig véletlenül jelent meg akkor. Ugyanis a csapat későbbre tervezte a hirdetést, melyet azonban valaki mégis felrakott. Emlékszem, Kőbányára, a meghallgatásra úgy mentem fel, hogy otthon felejtettem a telefont, amelyben benne volt a cím, a tagok telefonszáma, minden, mert annyira izgultam.

T. J. – Egyébként izgulós típus vagy?

T. T. – Igen, eléggé.

T. J. – A színpadra lépés előtt hogyan kezeled ezt?

T. T. – A lámpaláz addig tart, amíg a gitár a kezembe nem kerül. Onnantól kezdve minden megváltozik, eltűnik a félelem, hiszen tudom, hogy amivel a színpadra lépek, azt el tudom játszani.

T. J. – Visszatérve a VálaszÚt zenekarhoz, múlt év végén a Rock Rádióban szerepelt a csapat. Mesélj erről, kérlek!

T. T. – A dolog úgy kezdődött, hogy a zenekar „Mindenen át” című albumáról bejutott a rádióba az „Egy jó nagy korty az életből” című dal. Ezt a felvételt a rádió rendszeresen játssza. Ezután felhívták az együttest, hogy szerepelhet a Nagy Feró által vezetett Rockbogrács című műsorban, melynek az a lényege, hogy adott zenekarok tagjait összekevernek más zenészekkel, s ezek az átmeneti formációk kapnak egy-egy popslágert, amit rockosított formában fel kell dolgozniuk. Móczár Laci gitárosunk például Pataky Attilával szerepelt, Szebelédi Zsolti az Ego Project tagjaival, én pedig többek között Homonnay Zsolt énekessel. A kapott dalokat otthon kidolgozhattuk, majd összepróbáltuk és előadtuk Nagy Feró műsorában. Így szerepeltünk tehát a VálaszÚt zenekar tagjaiként három különböző formációval a Rockbográcsban.
A Rock Rádió egyébként azóta már játssza legfrissebb dalunkat az Álompolgárt is, melyre videoklip is készült.

T. J. – Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

T. T. – Szeretnék felköltözni Pestre, hogy még komolyabban tudjak foglalkozni a VálaszÚt zenekarral, hiszen a kéthetenkénti felutazás ezt most nem teszi lehetővé. A VálaszÚttal egyébként március 17-én Esztergomban játszunk a Nomad együttes társaságában. A korábban említett Nessus zenekar anyagát is szeretném, ha végre elkészülne. Az Örökséggel is folynak a próbák, annál is inkább, hiszen ez a csapat júniusban fellép a III. Icon Motoros Találkozón Mezőkovácsházán.

T. J. – Sok sikert kívánunk a továbbiakban!

VálaszÚt zenekar:
– Szebelédi Zsolt – ének, dobok, gitár
– Móczár László – gitár, vokál
– Tenkes Tamás – gitár
– Szklyárov Szergej – basszusgitár

Tamás velük szerepelt a Rockbogrács c. rádióműsorban:
– Homonnay Zsolt – ének
– Lőrincz Viktor – basszusgitár
– Borbély Zsolt – dob

  • Amit sajnálatos módon elfelejtettem: Debreczeni Cintinek tartozom köszönettel, ő hívta fel a figyelmem Tenkes Tomi és a VálaszÚt szereplésére a Rock Rádióban. Köszi Cintia!

  • Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.