Fuvolát szeretett volna tanulni, gitárművész lett! – Interjú Kohut Petrával

A 30-as évei elején jár, ami azt jelenti, hogy az orosházi zenei élet történéseit követők közül a nem túl fiatalok és nem túl idősek biztosan emlékeznek rá. Láthatták a korábbi III-as suli kapuját naponta átlépni, s nagy valószínűséggel zenei tehetségéről Varga Zsolt az orosházi zeneiskola korábbi gitártanára órákig tudna regélni. Orosházáról Szegedre, majd Győrbe vitt az útja, hogy aztán Budapesten telepedjen le. Április 14-én művésztanár kollégájával Kató Árpáddal Orosházán adott koncertet, immár nem először. Ez is aktualitását adta beszélgetésünknek.

Törköly József: – Lehet, nem túl helyes ezt mondanom, de a gitár kiválóan passzol a megjelenésedhez, az alkatodhoz. Az ember azt gondolná, biztosan már az elején is teljesen egyértelmű volt, melyik hangszer lesz a tiéd. Valóban így volt ez?

Kohut Petra: – A gitár úgy jött, hogy egyrészt édesanyámnak volt egy ilyen hangszere otthon, s ezáltal kaptam kedvet ehhez a pengetős hangszerhez. Másrészt kevesen tudják, de én igazából fuvolát szerettem volna tanulni, ám akkor a zeneiskolában erre a hangszerre nem volt már hely. Talán úgy fogalmazhatnék, a sors e két dolog által elrendezte, hogy a gitár legyen az én életre szóló hangszerem.

m1200012

Kató Árpád és Kohut Petra a képtárban

T. J. – Orosházáról Szegedre, majd Győrbe vitt az utad…

K. P. – Igen, Varga Zsolt, az orosházi tanárom nagyon lelkesen támogatta tanulmányaimat, a zeneiskolai években sok-sok versenyre is elvitt. Tizennégy éves koromban aztán azt mondtam magamnak, nem értek máshoz csak a gitárhoz, úgyhogy ezzel szeretnék tovább foglalkozni. Zsolt szintén azt mondta, számomra ez a jó irány, erre kell tovább haladnom. Végül elvitt Szegedre a Vántusba Bozóki Andreához. Miután Szegeden kijártam a négy évet a konziban Bozóki Andrea bemutatott Roth Edének a győri Széchenyi István Egyetem tanárának. Így kerültem Szegedről Győrbe, ahol négy év alatt elvégeztem a főiskolát.

T. J. – Aztán a sokévi tanulás után eljött a munkavállalás ideje. Korunk nem arról híres, hogy a fiatalok kivétel nélkül munkát találnak az iskola befejezését követően. Neked Budapesten sikerült elhelyezkedned. Hogyan?

K. P. – A fősuli után több zeneiskolába is beadtam a jelentkezésemet s vártam a visszajelzéseket. Amikor azonban már javában benne jártunk a nyárban s még semmilyen lehetőség nem mutatkozott, kissé kétségbe estem. Aztán majdhogynem a semmiből egyszeriben megjött a megoldás. Besztercebányán vettem részt egy kurzuson Roth Edével, amikor felhívták őt a budapesti Weiner Leó zeneiskolából, hogy kellene frissen végzett gitártanár, tud-e ajánlani valakit. Én pedig éppen ott ültem vele szemben… Ezek után bementem a XI. kerületben a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolába és gyakorlatilag azonnal fel is vettek. Májusban diplomáztam, szeptemberben pedig már tanítottam. Így kerültem Budapestre.

T. J. – Ám annak is már több éve, hogy a Weinerben tanítasz.

K. P. – Igen, kilencedik éve tanítok itt, és nagyon szerencsésnek érzem magam. Nagyon szeretem ezt az iskolát, elég nagy szabadságot ad még azon túl is, hogy a mi foglalkozásunk nem olyan kötött, mint mondjuk egy irodai dolgozóé, aki napi nyolc órában kénytelen ugyanazt a munkát végezni. Itt állandó improvizatív jellege van az óráknak. Mindenkiben teljesen megbíznak, tudják, azt csináljuk, ami a gyermeknek és az iskolának is a legjobb. Az igazgatónőnk mindenkire figyel, óriási energia van benne és hatalmas szeretet. Ráadásul különösen jó szakmai kapcsolatban vagyok Kató Árpád kollégámmal, zeneileg egy hullámhosszon vagyunk, sokat kamarazenélünk. Így hát azt mondhatom, jól érzem magam itt!

T. J. – Kató Árpáddal, akivel nemrégiben hazai környezetben a képtárban adtatok koncertet. Hogy jött létre ez a program?

K. P. – A Vakok Intézetének Nádor termében megy egy koncertsorozat a Segovia hangszerbolt rendezésében. A bolt tulajdonosa volt gitártanár és Árpáddal nagyon jó kapcsolatban vannak. Ők ajánlották fel Árpádnak, hogy a sorozat egyik estje legyen az övé, ő viszont inkább duó formációban gondolkodott, így jött össze a fellépésünk. Ez a koncert április 22-én lesz az említett impozáns környezetben, s ehhez volt egyfajta „felvezető hangverseny” a 14-ei orosházi koncert a képtárban. Ugyanakkor nagyon jó érzés újra itthon lenni és az itthoni ismerősöknek, barátoknak is játszani.

T. J. – Milyen terveket dédelgethet egy gitártanár?

K. P. – Árpáddal szeretnénk egy kicsit beindítani – csúnya szóval – az üzletet. Készítünk felvételt, videót, Facebook oldalt és a jelenleginél kicsit több fellépés is a tervek között szerepel. Igaz minderre éppen most lesz a legkevesebb időm, hiszen két éve beiratkoztam a Zeneakadémia mesterszakára, ahol többek között olyan kiváló tanároktól tanulhattam, mint Csáky András, vagy Rónaszéki Tamás. Idén nyáron végzek, egy vizsga van még hátra, illetve a portfólió elkészítése és megvédése.

T. J. – Sok sikert kívánunk hozzá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.