te mea, te mea

A whangara törzs alapítója, Paikea egy bálna hátán érkezett meg Új-Zélandra. A legenda szerint kenuja elsüllyedt és egy bálna mentette meg az életét, akinek a hátán jutott ki a partra. Ő volt az első Bálnalovas.
Azóta a törzsfőnökök elsőszülött fiaira száll a nemes tisztség, miszerint ők Paikea leszármazottai. A jelenlegi törzsfő Koro Apirana, akinek csupán egyetlen örököse van, egy lány…
Kahu, a maori félárva kislány szigorú törzsi szokások közé születik Whangarába. Szerető dédanyja, Nani Flowers a széltől is óvja, viszont dédapja, Koro Apirana semmibe veszi, rendszeresen megbántja, mert nem fiúnak született. A törzsfő szinte már megszállottként keresi azt a fiút/férfit, aki megmenthetné a törzs jövőjét, azt, aki a következő bálnalovas lenne, hiszen a hagyományok szerint ezt a szerepet csak egy hímnemű képes betölteni. A tradíciók szerint a nők nem szólhatnak bele semmibe, nem járhatnak iskolába, a konyhában a helyük, stb…
Kahu tipikus „maori”, hiszen maori nyelven a maori szó egyszerűt, természetest jelent. Tisztában van képességeivel, hogy képes kommunikálni a bálnákkal, de senkinek nem mondja el. Nagybátyja is -aki a könyv narrátora-, csak véletlenül fedezi fel, hogy milyen tudással rendelkezik a kislány.
Egy nap rengeteg bálna sodródik ki a partra, minden erőfeszítés és próbálkozás ellenére az összes elpusztul. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak. A whangaraiak érzik, hogy történni fog valami, valami, ami nagyon nem jó. Kahu pedig érzi, hogy hamarosan beteljesítheti sorsát.
A következő partra sodródó bálna szándékosan úszik ki a múltból, homlokán a szent jellel. Ő az az öreg állat, aki megmentette Paikeát. A whangarai férfiak próbálják visszajuttatni a vízbe, de mindhiába, a bálna öngyilkos akar lenni.Kahu meghallja Koro Apirana szavait: ha a bálna elpusztul, akkor az ő népük is el fog. Életük a bálna életétől függ.
A kislány nem habozik, bemegy a háborgó tengerbe, azt mondja a bálnának, hogy ő a lovasa és visszaviszi a vízbe, kockáztatva a saját életét megmenti a bálnáét. És a népéét.
Legyőzve ezzel a hosszú, hosszú, ezeréves természeti vallás egyik maradiságát.
A bálnalovas / Witi Ihimaera. – Pécs : Alexandra, 2004. – 206 p.
augusztus 23, 2010

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük