Könyvelhagyás könyvmentéssel – interjú a nyertessel

Három könyvet hagyott el Szes Kata a könyvelhagyó hétvégén, tizenhetet nyert helyette (ide kattintva megnézhetitek, pontosan miket is ajánlott fel az Alexandra Kiadó). Katát a sorsolás után kerestük meg egy villáminterjú erejéig.

– Mi volt ez a három könyv?

– Fülöpné Erdő Mária: Élő beszélgetés Istennel, Lányi Ágoston: Néptáncolvasókönyv és Köteles Pál: Balkánkeringő.

– Három könyv, amit szerettél, vagy három könyv, ami csak foglalta a helyet?

– Minden könyvet szeretek, s egyiktől sem válok meg szívesen. Ezeket azért választottam, mert valahogy szimbolikusak számomra. Az első hittankönyv, s a Belvárosi Templom előtt álló Szent Hedvig szobor lábához került, mivel vasárnap volt, s reméltem, hogy a szentmisére tartók közül valakinek örömet okozhat. Kedves hobbim a néptánc, de nem tanítom, ezért az inkább szakmabelieknek szóló könyvet szívesen továbbítottam egy remélhetőleg elhivatottabb személynek. Köteles Pál könyve pedig 1989-ben jelent meg, tehát a rendszerváltás kapujában, s erre mostanában sokat gondolok, ugyanúgy, mint a határon túli magyar írókra, így ez azért kelt útra, hogy másoknak is gondolatébresztő legyen.

– Hol hagytad el őket?

– Budapesti vagyok, azon belül is belvárosi, így a Belvárosi Plébániatemplom megszépült terére „szabadítottam el” a három könyvet. Ez egyébként talán a feltöltött képekből is sejthető.

szes_kata2

– Nem akarták utánad vinni, vagy ilyesmi?

– Valóban zavarba ejtő a könyvelhagyás szituációja. De úgy tettem, mint egy „témázó” fotós, hiszen nálam volt a fényképezőgépem. Amúgy délben viszonylag kevesen sétáltak arrafelé. Talán a vasárnapi ebéd mellett ültek. Ami viszont aggasztott egy kicsit, az a hidegfront közeledése volt. Ezért késő délután megint arrafelé sétáltam. Mi több, futottam, mert erős szél és záporeső kerekedett, féltem, hogy eláznak a könyvek, ha netán gazdátlanul szomorkodnak még. Szerencsére a Köteles könyv már nem volt a padon, ahol hagytam, azonban a láthatóan fellapozott néptáncos könyv ázott és szomorkodott. Felkaptam tehát, s a templomba menekítettem, hogy az egyik padon az esti misére megszáradjon, s talán érdeklődő olvasóra is találjon. A hittankönyvet addigra féltő kezek az egyik kapu bolthajtásába tették, és úgy tűnt, ott biztonságban is lesz, míg rá nem lel jövendőbeli gazdája. Szóval nekem ez az akció meglehetősen eseménydús volt, ha ezt a könyvmenekítős fejezetet is hozzávesszük.

– Mivel foglalkozol a szürke hétköznapokban? 

– Könyvtáros- és franciatanár vagyok egy középiskolában. Mindkettőt hivatásomnak érzem.

– Hogyan találtál a Veszíts el egy könyvet! játékra? 

– Már tavaly részt vettem benne, csak nem emlékszem pontosan, hogy a KTE (Könyvtárostanárok Egyesülete) vagy a Rukkola Facebook oldalán leltem rá. Idén azt hiszem, az előbbi juttatta eszembe.

– Látva a megnyert könyvek listáját: melyik könyvet fogod először elolvasni (vagy melyiket először elhagyni)?

– Azt hiszem, Kazuo Ishiguro: „A lebegő világ művésze” című könyvét veszem majd először elő. A Könyvtárunkban nagy sláger a szerző „Ne engedj el” című szomorkás, elgondolkodtató regénye. Nekem is nagyon tetszett, s persze ismerem a „Napok romjait” is, de „A lebegő világ” még talány számomra. Nemrégen majdnem megvettem, annyira tetszett a borítója is, de az ember manapság kétszer meggondolja, hogy mire költi kevéske pénzét, illetve elvem a könyvtárba járás és kölcsönzés is, így végül a könyv a polcon maradt. Most már tudom, hogy más miatt is. Óriási meglepetés és nagy öröm volt ma délelőtt, hogy ez az ajándékcsomag engem talált meg. Ezúton is köszönöm az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársainak, a lelkes ötletgazdáknak- és megvalósítóknak, a szervezőknek és a szponzoroknak, hogy feltételezhetően nem kevés munkájukon túl évről évre megrendezik ezt a játékot, mely persze több, mint játék: kultúraközvetítés és meglepetésszerzés, valamint a könyv továbbra is fontos szerepének tudatosítása, és persze az olvasás népszerűsítése. Élmény volt részt venni az idei könyvelhagyásban, s azt hiszem, nem ez volt az utolsó alkalom. Hogy az ajándékkönyvekből hagyok-e el? Első gondolatom az volt, hogy a mostani nehéz gazdasági helyzetben, amikor a könyvtárak állományának gazdagítására alig van mód, és sajnos különösen igaz ez az iskolakönyvtárakra, szóval arra gondoltam, hogy csodás lesz ezekből a könyvekből az újdonságra mindig éhes tanulóknak kölcsönözni. Így hát, azt hiszem, nem egy hamarosan Könyvtárunk újdonság polcán fogja várni az olvasóit. Cserébe jövőre a diákokat is beszervezem a könyvelhagyásra.

szes_kata3

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük