McLain: A párizsi feleség

Bár pusztultam volna el, mielőtt rajta kívül másba beleszerettem” – írja Hemingway első feleségére, Hadley Richardsonra emlékezve.

A szerelem, a házasság, két ember mély kapcsolata örök témája az irodalomnak. Hálás téma, mondhatjuk, különösen akkor, ha híres emberek történetébe remélünk belepillantani. McLain A párizsi feleség című regénye Hemingway első házasságának története. De jóval több ennél. Az írónő úgy tudja megidézni a két ember kapcsolatát, hogy ott érezzük magunkat az 1920-as évek Párizsának bohém világában, vagy éppen a pamplonai bikafuttatás vérfagyasztó helyzeteiben. És mindeközben ott a hallatlanul ellentmondásos személyiség – Hemingway, akinek írói karrierje nehezen indul – és ott az őt mindenben támogató, odaadó, érzékeny feleség – Hadley. Majdnem azt írtam, önmagát szinte feladó feleség. De ez így nem igaz. Hiszen Hadley nem „feladja” önmagát – neki a teljes élet, élete értelme a férje, mélyen hisz a férjében, annak tehetségében „De”-vel kezdtem egy mondatot, jelzi, hogy még önmagával is vitatkozik, mérlegel az ember, ha erre a könyvre, ha erre a történetre gondol. Hát még ha közel húsz ember, húsz olvasat kerül egymás mellé!

Márpedig a nyugdíjas pedagógusok Justh Zsigmond olvasókörében a nyári szünet utáni első találkozóján, szeptember 10-én közel ennyien voltunk. Az írót, munkásságát, első házasságának történetét bemutató remek előadást a regényből vett nagyon jól megválasztott, szép részletek tették teljessé. Az is értette, érezte, miről van szó, akinek nem volt még alkalma megismerni ezt a regényt. A vita is sokoldalú és érdekes volt. Mi a sorsunk, a hivatásunk, meddig mehetünk el önmagunk feladásában. Vajon szükségszerű-e a harmónia felbomlása, ha az egyik fél életében lényeges fordulat – jelen esetben a nélkülözés után a népszerűség, a csúcsra érkezés következik be. Ki a vesztesebb? Akit elhagynak, vagy aki soha nem találja meg a teljességet, a nyugalmat? Miért jó könyv (többek közt) A párizsi feleség? Mert annyira magunkénak érezhettük, hogy néha már nem is a könyvről, hanem saját magunkról beszéltünk. És jó volt beszélgetni, egymást meghallgatni.

hemmingway

Sonkolyos Márta alkotása

Az asztalomon Hemingway szakállas, hunyorgó, kicsit bánatos portréja – az író talán legismertebb fényképe alapján készült grafika. Alkotója az est előadója, Szilasi-Horváth Tiborné, Sonkolyos Márta. Mindannyian megkaptuk, hazahozhattuk ezt a nagyon szép és mély alkotást. Megéltünk tehát egy felejthetetlen irodalmi élményt, előadást, és megélhettük azt is, hogy a művészetek mennyire hatnak egymásra, irodalom és képzőművészet mennyire kiegészíti, gazdagíthatja egymást.

Az új évad első öszejövetele magasra tette a mércét. De így jó! Idézzük csak éppen Hemingwayt.: „…az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

További fotók a rendezvényről a képtárunkban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük